Nyirkos. Fülledt. Sötét. Ez a három szó az, ami tökéletesen leírja egy börtönben töltött éjszakát. Mást sem lehet hallani, mint hogy valahonnan csöpög a víz. Minden egyes csepp már idegeket ketté tépő feszültséget okoz az egyik apró, első látásra üres cellában. De ha az ember/vagy akár milyen lény ami ezen a földön él/ jobban megnézi magának, láthat egy apró koszos alakot amint a falhoz simulva fekszik. Csuklóin, és a bokáján is bilincs csillog. Szőkés haja koszosan, és izzadtan tapad az arcához, amiből alig látni valamit. Úgy néz ki, mint aki meghalt. Csupán mellkasa emelkedéséből lehet megállapítani, hogy még él.
- Napok óta meg sem mozdult... - suttogja az egyik őr. - Nem is eszik. Szerinted éhen halt?
- Nem tudom. És nem hinném hogy érde... -fordul a rács felé, hogy benézzen a rabra, de a szó a torkán akad. Ugyan is, a rab - a rács másik felén ugyan - de pár centire áll csak tőle. Poros haja eltakarja az arcát, de félelmetes vigyora tökéletesen látszik. Az őr ijedten esik hátra.
A lány erre fel nevet, és csizmás, macska szerű lábain sétálni kezd a cellájában.
- Hát nem vicces? - kérdezi dorombolós hangon - Hogy úgy beszéltek rólam mintha itt sem lennék? - macska fülei megrándultak, amint a gyomra megkordul. - Hm... ez alatt a 7 nap alatt jól legyengültem... - újra nevet.
Az őrök riadt tekintettel néznek össze. Ez most megkattant?
A macska lány besétál az árnyékba, és eltűnik, csupán világító szemei mutatják hogy még mindig ott van.
Őrség váltásnál a két őr hálásan sóhajt egyet. A cella lakó, akiről azt állítják, hogy a legnagyobb bűnözők közé tartozik, elég furcsa... és túl fiatal. Még utoljára visszanéznek az árnyékos sarokra, ahová a lány beült, de a villogó szemek már nincsenek ott. A lány újra ott fekszik, ahol az érdekes párbeszéd előtt, és tovább játsza magát tetszhalottnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése