Másnap este fele új rab érkezik a koszos szőke, lebilincsezett lány cellájába. Egy fiatal, cirmos kandúr. Amikor az őr elment a börtön keleti részébe körül nézni, csak akkor gördült elő az árnyékból a lány. A fiú egész eddig azt hitte egyedül van.
- Mi a neved? - kérdi a lány. Háton fekszik, mereven bámulja a plafont. Poros arca most teljesen látszik, de semmilyen érzelmet nem mutat. Csupán macska fülei óvatos mozgásából lehet megtudni hogy valami nagyon érdekli.
- Mar...Marco... - felel zavarodottan a fiú. - Te ki vagy?
A lány erre felnevet. Először barátságosan, de idővel egyre hisztérikusabban. Felül, és tágra nyílt szemeivel a fiúra bámul.
- Hogy én...? - nevetése elhalkul, és a szemei újra a normális nagyságot veszik fel. - Bocsáss meg nekem, de mostanában könnyen felizgatom magam. - néz le a bilincsekre a karján. Hangja mély, de kellemes. - Rokusäna vagyok. Híres bandita, rossz gyerekkorral, magas vérdíjjal. csak a szokásos. Mért vagy itt?
- Kiraboltam... egy bankot...
- Hogy te? - néz Marcora. - Tőled még egy csirke sem ijedne meg!
- Hé! - mordul fel, és fekete-barna macska farkával idegesen csapkodni kezd, ezzel felkavarva a port.
- Na! - vágja fejbe Rokusäna egy vastag könyvvel Marcot - Muszáj ezt? - elkezdett köhögni.
- Azt meg.. honnan szedted? - nézett rá meglepetten, és a fejét dörzsölve a fiú.
- Mit gondolsz? Nekem nem lehetnek cuccaim? - majd besétál az árnyékba, és néhány másodperc múlva egy fehér krétával tér vissza. Húz egy vonalat a cella közepére:
- Felező vonal. - mondja unottan majd sarkon fordul és megindul az árnyékos sarokba. A krétát áthajítja a válla felett, ami Marco lába előtt landol.
- Ahhoz képest, hogy bilincs van rajta, nem is lehet hallani a láncainak a csörgését... - suttogja a fiú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése